Június 4.

Hajnal felé már egész komfortosan büdös volt a vonatban, ennyi embernek összezárva azért van egyfajta kipárolgása. A WC előzetes várakozásaimmal ellentétben nem volt nagyon gázos, igaz, belépés előtt/után a gatyaszárat érdemes volt feltűrni, nehogy érintkezésbe kerüljön a toalett padlójával, de ettől a kis „kozmetikai hibától” eltekintve végül is 14 óra nonstop műszak után nem is rossz. Háromnegyed 11 után érkeztünk meg Istanbul-Haydarpasa állomásra. Az eső már Izmit óta szakadt, a helyzet itt sem volt más, így az utazás alatt újra hasznát vettük a víz- és szélálló kabátjainknak. Felnyomorintottuk magunkat az első Eminönübe induló kompra, és elballagtunk az Ida Hotelbe. Most kifejezetten jól jött, hogy nem kellett az esőben keresgélni a hotelt, mivel már Isztambulba érkezésünkkor megkerestük, merrefelé van. Az Ida egy nagyon picike hotel, és úgy általában véve minden nagyon picike benne, de a szoba szépen berendezett, tiszta, modern, ráadásul roppant előnyös módon egy belső udvarra néz, így még csöndes is. 20 perc alatt kitakarították, és végre birtokba vehettük. Fürdés után végigszörföztünk a satelit TV kínálatán: m2, Duna, Duna II. – magyar csatornák tömkelege. Végre hallunk magyar szót – mármint a sajátjainkon kívül…3 hét után ez meglepően jól esett -, s végre tájékozódunk a világ híreiről. Két órányi szunyókálás után elvillamosoztunk Beyogluba, felballagtunk az Istikal Caddesire. Az idén a Burger Kinget szemeltük ki húsigényünk rapid kielégítésére. Egyszer-egyszer ki lehet bírni ezt is…

Az Istikalon a szokásos embertömeg hömpölyög, shoppingoláshoz most nincs nagy kedvünk, ezért gyalog hazafelé indulunk. A Galata-híd lábánál megnézzük a halpiacot. Sajnos mivel már késő délutánra jár az idő, kevés áru van kint a standokon, de azért még így is találunk pár érdekességet, továbbá a hely hangulata is magáért beszél…izé..illetve „szaglik”.

Mivel már tavaly is nagy tervem volt egy Herceg-szigeteki kirándulás, ezért az idén ezt terveztük be az utolsó napra. Elindultunk megkeresni a megfelelő mólót, hogy az indulási időpontokat tisztázzuk. Egy rendőr segítőkész útbaigazítása alapján megtudtuk, hogy az Eminönüben levő, szigetekre tartó kompállomás jelenleg zárva van. A kompok Karaköyből(?) indulnak. Na tessék, ez megint nem jön össze.

Visszatérve a hotelbe, a magyar híradó megtekintése után ájulásos alvással fejeztük be a napot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.