6. nap

A „szokásos” vonattal ismét Tuniszba utaztunk. A cél Tunisz és a híres Bardo Múzeum megtekintése volt. A tuniszi vasútállomás előtt van a helyi villamosközlekedés egy csomópontja, vilivel el lehet menni a Bardo Múzeumba, jó sok megálló.
Elég könnyű eligazodni, de a helyiek is szívesen segítettek (ingyen!), ha kérdeztünk valamit. Egy középkorú úr szólt, amikor le kellett szállnunk, egy fiatal srác pedig elmagyarázta, hogy a villamosmegállóból hogy találjuk meg a múzeum bejáratát. Ez nem volt egyszerű feladat, el is tévedtünk, de legalább találtunk egy nagyon elegáns édességboltot, ahol hozzánk hasonló hátizsákos turisták biztos nem szoktak megfordulni, de az eladó hölgyek nagyon kedvesek voltak, s némi mutogatás után sikerült isteni finom sütikollekciót összeválogatni.

Tunisz - Bardo Múzeum

A Bardo Múzeum egy hatalmas kert közepén terül el, mi a kertet övező falakat már majdnem körüljártuk, mire meglett a bejárat. A rengeteg látogató ellenére a jegyvétel gyorsan ment. A szervezett csoportokkal bizonyára nincs sok laca-faca. A hátizsákot le kellett tenni, jó is volt, hogy addig vigyáztak rá, míg mi szívtuk magunkba a kultúrát.

A Bardo legalább egy fél napos program. Maga a múzeum épülete egykor a Huszain bejek rezidenciája volt, a ma látható palota a 17. század végén épült. A földszinten az első terem őskori gyűjteménye sajnos nagyon szegényes. A pun kultúrát bemutató termek már sokkal jobbak: a halotti maszkok, az apró amulettek érdekesek. A római gyűjteményből egyértelműen a mozaikok a legelbűvölőbbek (főleg, ha az ember a Bardo előtt nem nézett meg már annyi mozaikot mint mi). Nekünk a mahdiai hajóroncs - a Kr. e. 1. században süllyedt el - rakományát bemutató termek érdekesebbek voltak: lenyűgöző, hogy az előkelők milyen színvonalú életet éltek akkoriban. A dísztárgyak, lakberendezési tárgyak, fekhelyek mellett még hatalmas oszlopokat is szállított a hajó a római villák számára.

Maga az épület is gyönyörű, az iszlám építészet remeke. Belépőjegy fejenként 6 TD.

Tunisz - Bardo Múzeum

A múzeum után villamossal visszamentünk a központba, némi kevergés után beültünk az Avenue Habib Bourguibán egy kis, fiatalok által is kedvelt étterembe. Még le sem tettük a fenekünket, már hozták is az előételt: egy üvegcse olívaolaj, harissza, olajbogyó, kenyér. Ez automatikusan járt a többi fogyasztás mellé. Úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy kipróbáljam az olyan híres kuszkuszt. Csalódás volt számomra: a búzadara meglehetősen száraz volt, de annál több, a tetején egy kis csirkepörkölt-szerűség árválkodott két jókora főttkrumpli és egy sárgarépa kíséretében. A szaft nekem nagyon kevés volt, így az ízletesebb falatokat kipecáztam, a főttkrumplik és a dara jó része a tányérban maradt.

Tunisz - Avenue Habib Bourguiba

A bazár felé menet beugrottunk az LP-ből kinézett, Mains des Femmes nevű üzletbe. A bolt a falusi női kézműves-szövetkezetek termékeit kínálja rögzített árakon. Az eladóhölgyek egyike nagyon jól beszél angolul, roppant kedvesek, és nagyon örülnek ha valaki betéved üzletükbe. Mi két gyönyörűszép szövött párnát vásároltunk a néniktől, nem volt éppen olcsó, de a minősége elsőrangú, és a bevételt jótékony célokra fordítják.

A tuniszi medina a világörökség része. A szűk utcákon hömpölyög a tömeg, mindent lehet kapni, mi szem-szájnak ingere. Sajnos, a turisták által leginkább látogatott utcákon ez leginkább bóvli.

Tunisz - medina

A medina rettentően impulzív, egy óra után telítődni kezd az ember a színekkel, szagokkal, hangokkal. De annyira, de annyira jó….A sousse-i bazár ehhez képest kifutóinas se lehet. Én rettentően élveztem volna a pörgést, a kiabálást, a nézegetést, a kavalkádot, a színorgiát, de Lupek másfél óránál többet nem bírt ebben az őrületkében. Ide idő kell, nagyon sok, idegek, de erősek. Sajnos nagyon keveset láttunk a medinából, a szúkokból, a gyönyörű régi épületekből, mecsetekből, palotákból. Bármikor visszajönnék ezért.

 Tunisz - medina

Tunisz - medina

A Ville Nouvelle, vagyis az Újváros megint csak meghatározó része Tunisznak: a fehérre festett, kék zsalugáteres, kovácsoltvas erkélyes, gyarmati stílusú épületek között kószálni legalább ennyire hangulatos.

Tunisz - Ville Nouvelle

Tunisz - Opera

Tunisz - Páli Szent Vince-székesegyház

Mivel nem akartuk lekésni a vonatunkat, idejében visszaindultunk a vasútállomásra. Az állomás mellett, egy „késdobálóban” ettünk egy-egy gigavastag szendvicset. A hely tényleg lepuki volt, de elég sokan ettek itt, így a többi, szintén koszfészek étkezde közül ezt választottuk. Nem lett semmi bajunk itt sem. A vonaton azért „fertőtlenítettünk”.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.