6.nap – December 25.

L. nyűgösen ébredt reggel, nem aludt jól. Az éjszaka bulihajókon csapatták a Níluson, és én is felébredtem az egyiptomi nyenyere zenére. A tegnapi relax nap után Philae felfedezésére indultunk. Yusuf – ahogy magunk közt neveztük, Józsi – fél tízkor várt ránk a túlparti kompkikötőben.

Philae Asszuántól kb. 20 perc kocsiútra van. Itt található az ókori Egyiptom egyik legnagyobb Ízisz-szentélye. Az asszuáni új gát építésekor, a ’70-es évek végén számos más műemlékkel együtt ezt is átköltöztették egy áradással nem fenyegetett új helyre, az Agilika-szigetre.

Yusuf már előre jelezte, hogy a jegyvásárlás után majd meg kell küzdenünk a hajósokkal, akik átvisznek a szigetre. Mikor lesétáltunk a stégre, olyan összegeket hallottunk a rövidke hajóútra, hogy csak kerekedett a szemünk. Szerencsére kisvártatva érkezett egy másik csipet csapat, akikkel egymásra találtunk, így már heten együtt próbálkoztunk egy jobb ajánlatot kiharcolni. A hajósok, amikor látták, hogy csak spontán szövetkeztünk össze, még kevésbé álltak velünk szóba, hiszen tudták, hogy a már megváltott jegyeinkkel nem igazán van más választásunk, mint belemenni valamiféle alkuba. Végül Tiagonak, a félig brazil srácnak sikerült megegyeznie az egyikkel a retúr körre, másfél órás várakozással a templomnál. A gyerekek után nem kellett fizetni. Így már elfogadható volt az ár.

(Az út során egyébként ez lett az egyik varázsigém - Tiago után szabadon, ezúton is köszi!-, amit folyamatosan mantráztam, ha alkudozni kellett: „The child doesn’t pay!”. L. és Ábi mindig nevettek rajta, de többnyire bejött.)

Egy rövid, de annál szebb motorcsónakos út után kikötöttünk a szigeten, ahol már meglehetősen sok turista taposta egymás sarkát.

Megegyeztünk, hogy nem válunk szét, hanem együtt fedezzük fel a helyet, de ez nekem kezdettől fogva frusztráló volt, mert a fél szememet mindig az újdonsült ismerősökön kellett tartanom, hogy ne keveredjünk el egymástól, és kevésbé tudtam a látnivalóra koncentrálni. Pedig számomra talán ez a nevezetesség volt az egyik legszebb Egyiptomban, elsősorban a természeti környezete miatt. A lekerekített, változatos alakú gránitsziklák, a Nílus és a datolyapálmák idilli keretet adtak az ókori emlékeknek.

Elsőként Traianus kioszkját barangoltuk be, majd a fő attrakció, az Ízisz-templom következett.

Sajnos itt is annyira sok turista gyűlt össze, hogy meglehetősen nehéz volt egy épkézláb fotót készíteni.

Nagyon gyorsan elröppent az idő, és indulni is kellett vissza a csónakunkhoz. Kikötés után elbúcsúztunk alkalmi útitársainktól, és megkerestük Yusufot. Mivel ezen a programon túl gyorsan túlestünk, úgy voltam vele, hogy nézzünk meg még valami mást is, és kértem, hogy vigyen el még a Nagy Gáthoz is. Ezen a ponton Yusuf értetlenkedett egy kicsit, mert eredetileg neki csak Philae-t mondtuk, de a „csomagárban” Philae általában az asszuáni gáttal és a befejezetlen obeliszkkel szerepel egy csomagban. Még Yahiát is felhívta, hogy oké– e a dolog. Lehet, hogy valami más programot tervezett délutánra, mint minket hurcibálni… Yahia viszont leokézta a dolgot, így az új asszuáni gát felé vettük az utat.

A régi asszuáni gátat még a 19./20.század fordulóján építették a britek a Níluson. A maga idejében ez volt a világ legnagyobb gátja (1900 m hosszú).

1960 és ’71 között viszont egy még ennél is hatalmasabb, 3830 méter hosszú, 111 méter magas gátat emeltek a Szovjetunió támogatásával. A fene sem gondolta – és az Egyptmonuments oldalán sincs fent -, de a gátnézésért is belépőjegyet szednek (ezúttal a Vízügyi Minisztérium): 100 EGP/fő áron lehet bámulni a világ legnagyobb mesterséges tavát, a Nasszer-tavat, amely a Nagy Gáttól 500 km hosszan nyúlik dél felé. Hihetetlen méretű területet árasztottak el az építése során vízzel Asszuán és Abu Szimbel között, százezer embert kellett átköltöztetni és több mint 20, elárasztással fenyegetett ókori emlékhelyet is át kellett helyezni a gigaprojekt keretében.

Az energiatermelés és az öntözhető terület növekedése ipari szempontból pozitív történet, de a gát megépítése súlyos következményekkel járt a Nílus-völgy természetes életére: a Nílus-delta partvidéke pusztulásnak indult, a természetes áradások elmaradásával a természetes trágyázás is elmaradt. Az öntözött területeken szikesedés lép fel, ill. nagy mértékű a párolgás is.

Már Philae-nél is feltűnt, hogy egy kb. méter magas sötét sáv jelzi a vízszint csökkenését. Ezt nem tudtuk mire vélni, majd csak az Abu Szimbelbe vezető úton lett nyilvánvaló az ok, ami még baljósabb árnyakat vetít elő a jövőre vonatkozólag...

A gáton bizonyos időközönként fülsüketítő szirénázással próbariadót tartanak. A távolban látni lehet a szintén átköltöztetett Kalabasa templomot is.

Rövid nézelődés után visszaindultunk Asszuánba. A befejezetlen obeliszkre sokallottuk a belépőt, így azt kihagytuk.

Visszaúton megálltunk egy fix áras boltban (Al Rayah Market), bevásároltunk a másnapi nagy túrára.

Délután L. próbált szundítani egyet, mi addig a teraszon pihengettünk, olvasgattunk. Nem igazán ment neki az alvás, csak forgolódott. Később Luxorban jöttünk rá, hogy vajon miért nem voltak pihentetőek az éjszakái…

Este újra a már bevált King Jamaica étteremben vacsoráztunk.

Szívesen olvastad a fenti útleírást? Ha tetszett a blogbejegyzés, kérlek kedveld a Facebook oldalamat is.

https://www.facebook.com/kirgizke

Itt értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről, ill. ez nekem is visszajelzés, hogy tartalmas beszámolókat kaptok tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.