10. nap – Aug. 28.

Amint reggel magunkhoz tértünk, levánszorogtunk reggelizni. Elég szegényes volt a választék – nem mintha nagy étvágyunk lett volna -, s a  hideg narancsléért még lett volna képük extra 2 lírát elkérni. Én egy kis vajaskenyeret majszoltam, L. pár szem olívabogyót erőltetett magába.

A táplálékkal bevitt energia kb. pont arra volt elég, hogy valami gyászmenet-szerűen elvonszoljuk magunkat a sultanahmeti villamosmegállónál levő gyógyszertárhoz. Itt – mint az Activityben –elmutogattuk, hogy mi a gondunk. (Senki nem beszélt angolul, de mindegy is, mert nekünk meg a hasmenés szó nem jutott eszünkbe angolul. ) A gyógyszerész ugyanezt elmutogatta nekünk, s valamit karattyolt hozzá törökül. Mivel a „nemzetközi nyelv” jelzései ugyanazok voltak, megállapodtunk abban, hogy valószínűleg értjük egymást, s megvettük a pirulákat. (Reflor – kb. 7 YTL)

Még ott helyben be is nyomtunk egyet-egyet.

Ezek után visszatámolyogtunk a hotelhez, összepakoltunk, kijelentkeztünk, s elindultunk az Aganhoz. Nem egy hosszú út, de jó párszor meg kellett állni pihenni. Az Aganba érve lesújtó hírt közöltek velünk: nincs szoba, de van cserehotel. Először élénken tiltakoztunk, aztán mondtam L.-nak, hogy legalább nézzük meg. Jó döntés volt, mert a cserehotel (Best Nobel Hotel) nagyon szép volt. Korábban, amikor az isztambuli szállást kerestük, már jártunk ott. Akkor 70 EUR-ért akartak adni egy szobát, most az Agan árán aludhattunk a szállóban. Még a recepciós is megismert minket, s rá is kérdezett, mi emlékszünk –e ? Naná.

A szoba itt volt a legszebb, legigényesebb kialakítású, és nagyon csendes (az ablak egy szellőzőaknára nézett). Végre aludtunk egy jót. Délutánra annyira felszívtuk magunkat, hogy elvillamosoztunk a Nagybazárig. Jó élmény volt, de nekem valamiért a tuniszi jobban tetszik. Pedig itt is van minden, mi szem-szájnak ingere…

Végül a család kiskorú tagjainak vettünk egy-egy törökországos-macis pólót, a barátoknak almateát. Alkudni nagyon kell. Pl. a pólók esetében előttünk egy üzbég család 1 pólót vett ugyanazon az áron, mint amennyiért mi hármat. Az almateákkal viszont mi is buktunk: másnap jóval olcsóbbal találtunk ugyanolyat az Istikal Caddesin.

Én most viszonylag hamar elfáradtam a bazározásban, L. viszont nagyon jól bírta. Bezzeg Tuniszban fordítva volt!

Gyalog ballagtunk vissza a hotelbe, s hamar be is aludtunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.