Február 14.

Reggeli után elindultunk felfedezni a kszár környékét. A kszárral szemben magasodik egy magasabb dombocska, amiről szép kilátás nyílik a kszárra illetve a környező tájra, s gondoltuk, felmászunk oda körülnézni. Útközben érdekes köveket, ásványokat gyűjtögettünk, az egész környék tele volt velük. Kisvártatva egy barátságos kutyus csatlakozott hozzánk, roppant kíváncsi volt, hogy mi jóban is járunk arrafelé. Felkísért minket egészen a dombtetőig, s talán jobban élvezte a szép kilátást, mint mi magunk, nyugodtan heverészett a legszebb panorámát nyújtó ponton.

A dombról a kszár felőli oldalon ereszkedtünk le, és a temető mellett elsétáltunk a kissé távolabb eső kis sírépítményig. Közben az eb rájött, hogy a továbbiakban különlegesebb élményben már nem lesz része, ezért szép óvatosan lecsatlakozott rólunk.

Miután kinézelődtük magunkat, mi is visszatértünk a szállásra, felvettük a cuccokat, elköszöntünk a vendéglátóktól, és kisétáltunk az út mellé taxit fogni. Bárhogy is igyekeztünk azonban egy grand taxit elcsípni, nem jártunk sikerrel, mert nem álltak meg. Végül is egy pasas segített a továbbjutásban, egy busz árnyékába terelt minket, hogy addig is ott várakozzunk, ő meg leintett egy személyautót, és lebeszélte a sofőrrel, hogy elvisz minket a Quarzazate-ba menő főút kereszteződéséig, ahol aztán majd tudunk valami más járművet keríteni. És így is lőn: beugrottunk az autóba, ahol az anyósülésen ülő, matuzsálemi korú berber bácsi kedélyes fogadtatásában részesültünk. Az öreg lelkesen magyarázott, mi meg még lelkesebben vigyorogtunk, bizonyítván szimpátiánkat feléje, áthidalván a köztünk tátongó, nem kicsiny nyelvi szakadékot. A főútnál leadtuk a jattot, és átporoszkáltunk oda, ahová a Quarzazate-ba induló grand taxikat mutogatták. Rajtunk kívül még egy pasas várakozott, de csak nem akart szaporodni az utazóközönség. Nem csodálom, pár családnál nem élhet több abban az út menti porfészekben… Végül a taxis is elunta a dolgot, és lebeszélte velünk, hogy mehetünk hárman is, ha kifizetjük az egész taxit. Üsse kő, inkább, mint itt eltölteni az értékes időnket. Kb. 10 percen belül már Quarzazate-ban is voltunk.

A taxis a város szélén, a grand taxik és buszok állomásánál tett ki minket. Azt hittük innen indul a CTM is, de érdeklődésünkre a lepattant pályaudvari épületben elmondták, hogy a CTM a belvárosból indul. A CTM-re még előző nap, Ait Benhaddouban vettük meg a jegyet, a helyi jegyirodában, ami egyben kisboltként is üzemelt. Most fogtunk egy kis taxit a Taourirt kaszbáig, és marokkói viszonylatban borsos belépődíj fejében megtekintettük a kaszbát. Szép volt, jó volt, egyszer elég volt. Ezután a kaszba lábánál fekvő kis utcákban sétálgattunk, ahol lépten-nyomon önjelölt idegenvezetők akarták szolgáltatásaikat rátukmálni szegény fejünkre. L. egy árussal egy kék „berber” kendőre alkudozott, de végül az árról alkotott elképzelések nem találkoztak, mondjuk én nem is voltam túl lelkes az ügyben…

Az Avenue Mohammed V.-en visszaballagtunk a CTM állomásig. Kora délután már jól esett az a csekély árnyék, ami olykor-olykor a járdára esett, főleg hogy a hátikat is cipeltük magunkkal. Nyáron kutya meleg lehet errefelé…

A CTM állomás mellett levő egyik kávézóban egész elfogadható árak voltak kiírva, így ott ebédeltünk. Semmi különös, csak szendvicsek – keftás, csirkés stb.-, de a célnak megtette. Persze aztán fizetéskor kiderült, hogy az annyi az mégsem annyi. Magyaráztam a pincéreknek, hogy az én számológépemen más összeg jött ki, mint az övükén, de csak értetlenkedtek, és akárhányszor újraszámolták a dolgot a, mindig más-más összeg jött ki. Erre – gondoltam – egyszerűsítünk a dolgon, kihívtam a kávézó elé az egyik pincért, ahol mutattam neki a kiírtakat. Na persze erre is volt magyarázat, merthogy valaki valahogy hibásan írta ki a dolgokat, és az a szendvics, ami ki van írva, tényleg annyi amennyi, de nem ám az a szendvics, amit mi ettünk, merthogy az többe kerül. Ismét egy klasszikus trükk, soha nincs új a nap alatt, és mégis….

Mivel a sok számológépnyomogatás után mégiscsak kevesebb jött ki, mint az első körben, elfogadtam az összeget, nem érte volna meg a további vesződést.

Visszamentünk a CTM várójába, ami egészem kulturált, külön poggyászfeladás van, mint a reptéren. A jegyeink most szerencsés módon a legelső, ajtó felőli ülésekre szóltak, így panorámakilátásunk volt egész úton, s a rókázás esélye is jelentősen zsugorodott. A busz relatíve pontosan indult, egy helyen tartottunk pisiszünetet valahol az Atlaszban. Az Atlasz egy részén már sötétedésben keltünk át, de addig is élvezhettük a gyönyörű kilátást, a hihetetlen emelkedőket, a lélegzetelállító szakadékokat. Az egyik beláthatatlan kanyarban a buszsofőr hirtelen erősen befékezett, mert a kanyar túloldalán feltűnt egy teherautó orra…satufék, és tolatás hátra, az elsőbbség a teherautóé, mert valószínűleg ő a nagyobb és az erősebb. Útközben a jellegzetes vidéki, lapostetős, vörösesbarna-sárga vályogból épült, egymecsetes falvak suhannak el mellettünk…vajon milyen lehet itt élni, mindentől ennyire messzire, ezen az egyenbarna, kopár hegyvidéken? A szürkületben emberek, gyerekek, szamarak császkálnak az út szélén…talán hazafelé tartanak, talán csak egy pár négyzetméteres kis viskóba, valahol a hegyek közt…mi meg itt ülünk a buszon, ahol amerikai popslágerek szólnak a rádióban, nemsokára Marrakeshben leszünk, pár nap múlva meg Európában, a jól megszokott komfortzónánkban. Két külön világ… Én mindig is hálás voltam a Sorsnak, hogy Európába születtem…

Este 8 körül érkezünk Marrakeshbe, ha a csomagjaink nem lennének a busz gyomrában legalul elspájzolva, akkor kiugorhatnánk az Asswak Esalamnál, ami nekünk tökéletes lenne, de így kénytelenek vagyunk egész a CTM buszpályaudvarig utazni. Ott fogunk egy taxit, és visszahozatjuk magunkat az Asswakig. Fáradtan ballagunk a már ismerős marrakeshi utcákon, ahol a jól megszokott esti őrület dúl: gyalogosok, biciklisek, motorosok, füst, olykor orrfacsaró bűz, rothadó gyümölcsszag. A hotelben pedig a kellemes csend és nyugalom, ráadásul a legszebb, legtágasabb szobát kapjuk: már a nagyhátik is be vannak készítve.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.