IRÁN – BESTiárium

Legtévesebb prekoncepció az utazás előtt:

Hogy „hűűűű, de veszélyes hely lesz ez”. Az indulás előtti félelmeimről már talán írtam egy korábbi bejegyzésben, nos, ezek közül semmi nem volt igaz.

Legjobb élmény: Az emberek barátságossága és kedvessége. Az, hogy egy éjszakai órán nem hagynak magunkra egy idegen városban; hogy gondoskodnak a szállásra jutásunkról; hogy elrohannak egy parkban egy kóláért, csak hogy meghívhassanak; egy családi ebéd; egy ajándékba kapott könyv, egy felejthetetlen perzsa éjszaka, az a sok „Helló!” és „haúárjúúú?” és a rengeteg fényképezkedés…

Legérdekesebb város: Mind-mind érdekes és egyedülálló volt, már út közben is megállapítottuk, hogy minden bejárt hely egy kis mikrokozmosz, egyik sem hasonlít a másikra, mindnek megvannak a saját jellegzetességei. Ha nagyon ki kell emelni egyet, akkor az a méltán híres Esfahan, legalább még egyszer ennyi időt el tudnánk ott tölteni.

Legszebb mecset: Esfahan – Sheikh Lotfollah mecset és Kashan – Aqa Bozorg mecset

A mecsetekről is elmondható, ami a városokról: egyforma nincs.

Legszebb látnivaló: Esfahan – Imám tér. A leglenyűgözőbb a tér komplexitása, harmóniája, mintha „Perzsia összefoglalása” lenne.

Legjobb bazár: Shiraz. Építészetileg mindenképpen, a látott termékek széles skáláját tekintve, a szövevényes labirintus-érzést figyelembe véve nálam ez az első, bár szinte az összes ajándékot az esfahani bazárban vettük meg…talán az autentikussága ragadott meg jobban.

Legkihagyhatóbb látnivaló: Kashan - Fin Kert és a Taj Ház

Legbarátságosabb emberek: Talán Yazdban, de mindenütt másutt is nagyon kedvesek voltak. Shirazban elsőre kevésbé tűntek barátságosnak az emberek, aztán kiderült, hogy mégis azok.

Legbohémabb hely: Shiraz – régen is a költőiről ill. a boráról volt híres…

Legjobb kaja: az azeri kebab Esfahanban

Legveszélyesebb helyzet: Ténylegesen nem volt ilyen. Na jó, a felejthetetlen perzsa éjszakából lehetett volna…de akkor nem éreztük veszélyesnek.

Legnegatívabb élmény: Hosszas gondolkodás után, csak annyira jutottam, hogy ez talán az első teheráni napon ért, a teheráni forgalom és közlekedés „személyében”.

Legnagyobb felismerés az utazás alatt/után: Ide még vissza kell menni! Igazából az, hogy mennyire hasonló az élet itt, mint Magyarországon…és persze bizonyára sok a korlátozás, amelyet turistaként, pár hét alatt nem érzékel az ember, de alapvetően Iránt egy teljesen élhető, emberi és barátságos országnak találtuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.