9.nap – December 28. 

L.-t nem hagyta nyugodni, hogy mik ezek a rajta furán sokasodó és egyre randábban kinéző csípések, és még éjjel kiguglizta, hogy ezekhez a nílusi szúnyogoknak semmi közük sincs, mert ezek sajnos tipikus ágyi poloska csípések. Az már eleve fura volt, hogy rajtunk egy csípés sem volt, őt meg mintha egy Szibériányi mennyiségű szúnyog csipkedte volna szét… Aztán az is gyanús volt, hogy csak a kezén és a lábán, máshol szinte semmi. Mint elolvastuk, ez is tipikus a poloskára: azokon a helyeken csíp, amik kilógnak a takaró alól. (És én még pont azt gondoltam, hogy éppen a takaró alatt csípnek…) A csípéseknek is volt egy jellegzetes rajzolata, ami a szúnyog össze-vissza elhelyezkedő csípéseire nem jellemző.

Szumma-szummárum reggelre eléggé biztosnak tűnt, hogy L.-t poloskák csípték össze Asszuánban. Megdöbbentünk, mert még nem futottunk bele hasonlóba, és meg is ijedtünk attól, nehogy hazavigyük őket a cuccainkkal együtt. Innentől kezdve szerintem L. fél agyféltekéjét ez a poloska-para foglalta le, az enyémet meg rövidesen egy másik, újabb probléma.

Az utóbbi két sokat utazós nap után mára pihentetőbb programot terveztem. Elfogyasztottuk a reggelit a hotel tetőteraszán, mely a luxori templomra nézett. A reggeli egyébként bőséges választékú svédasztal volt: többféle péksütemény, gyümölcsök, zöldségek, lekvárok, sajtok közül lehetett választani, sőt, még omlettet és gofrit is sütöttek. A gofri esetében mindig elgondolkoztam, hogy jó ötlet lesz-e megenni, mivel a „főszakács” csak puszta kézzel fogdosta össze, mielőtt a tányérunkba helyezte, de végül is berizikóztuk, és nem lett bajunk. De ezt a puszta kézzel fogdosást itthon se nagyon respektálom pl. egy kenyérboltban.

Reggeli után elindultunk az Al Karnakon a luxori templom felé. Rögtön az utcánk végén, ahogy a Karnakba csatlakozik, már le is támadtak a konflisok hajtói, hogy csak ennyi, meg annyi Miszter! Mivel nem álltunk kötélnek, hanem tempósan sétáltunk tovább, hogy szabaduljunk, az árfolyam egyre csökkent.

A luxori templomnál kissé nehezen találtuk meg a jegyvételi helyet. Egy másik turistapárral együtt ballagva megtudtuk tőlük, hogy ők meg Karnakban nem találták meg a Luxor templomig vezető Szfinxek útjához a lejáratot.

Mivel olvastam, hogy a Luxor templom az esti kivilágításban még szebb, megpróbálkoztunk azzal, hogy előre megvesszük a jegyet itt, aztán Karnakból visszasétálunk a Szfinxek útján. Próbáltuk megtudni, hogy az itt és most megváltott luxori templom jegyünket majd elfogadják-e a félúton levő ellenőrzőpontnál. Azt mondták, hogy nem probléma, így megvettük a jegyet, és így nekünk már meg KELLETT találni a Szfinxek útját.

Mivel idefelé nagyjából képbe kerültünk, hogy mennyi egy lovaskocsikázás díja, így visszamentünk a lovaskocsisokhoz, és az egyikkel megalkudtunk egy Luxor-Karnak fuvarra. Ábi nagyon nem akart felülni a kordéra, mert sajnálta a lovat (korábban meséltük neki, hogy Egyiptomban nem bánnak jól ezekkel az állatokkal). Ezzel már majdnem öngólt rúgtunk, mert a gyerek nem akart kötélnek állni, így most azt kellett bizonygatnunk, hogy a mi Aziza Ferrarink a kivétel, akivel kitűnően bánik a gazdája, lám, mily szép fényes a szőre, meg nem is annyira gebe mint a többi, és nem is ütik-verik, csak szép óvatosan nógatják. Az egyiptomi fószer is érezhette, hogy a gyereken múlik az üzlet, és próbálta rábeszélni arra, hogy előre üljön, a ló közelébe, de ezt végképp nem sikerült elérni. Végül nagy nehezen rábeszéltük a gyereket, hogy elinduljunk, L. ült az anyósülésre, mi ketten meg hátra. Egy kicsit félelmetes volt az autók között lavírozni a főúton, de szerencsésen eljutottunk a Karnaki templomig.

Karnak a templomkörzet szomszédságában álló mai település arab neve, Théba pedig az ókori név, amit a görög utazók adtak neki. A központi templomkörzetet hatalmas, vályogtégla kerítőfal veszi körül, 4 monumentális kapuval. Napjainkban a Nílus felől, a nyugati kapun lehet bejutni, hajdanán ez volt az ókori papok felvonulási útvonala is.

A hüposztül csarnok azt a papiruszmocsarat jelképezi, amely a teremtés helyét körülvette. 1899-ben a talajvíztől meggyengült alapozás miatt az oszlopok összedőltek, a falak leomlottak. Francia régészek több mint egy évszázada dolgoznak a helyreállításon. A csarnok mennyezetét 134 homokkő oszlop támasztja alá, fejezetük papiruszvirágot formál. Számos helyen még láthatóak az eredeti festés nyomai. A harmadik és negyedik pülon között I. Thotmesz 22 m magas obeliszkje látható, melyhez a gránittömböt Asszuánnál fejtették ki. Nem messze áll Hatsepszut obeliszkje, melyet egykor elektronnal – arany és ezüst ötvözetével – vontak be. III. Thotmesz ünnepi csarnokában, az Akh-Menuben található az ún. botanikus kert, amelyben azon növények és állatok ábrázolásai láthatóak, amelyeket a fáraó külföldi hadjáratain, elsősorban Szíriában gyűjtött össze.

A templom-együttestől DK-re található a szent tó, melynek vize napjainkban súlyosan szennyezett, útikönyvem szerint akár bilharziát okozó paraziták is találhatóak benne. Mi a szent tó partján szerencsére csak egy jópofa kóbor macskát találtunk. A tótól nem messze egy hatalmas gránitszkarabeusz látható, mely a napisten egyik formáját szimbolizálja.

A központi körzet délnyugati sarkában található Khonszu, a holdisten temploma. Khonszut pávián alakjában ábrázolták. Délre nyílik a Bab el-Amara, egy monumentális kapu, mely a szfixek útjához vezet. Valóban kicsit trükkös volt megtalálni az ide vezető utat, de szerencsével jártunk.

A Szfinxek útja közel 3 km hosszan húzódik a karnaki templomkörzet és a luxori templom között. Az utat ezer, életnagyságúnál nagyobb kosfejű szfinx szegélyezte, mögöttük valaha parkok és tavak húzódtak, ma lakóházak szövetébe ágyazódik. A Karnakhoz közelebbi részén rossz állapotban maradtak fenn a szobrok, mert a falusi gyerekek évszázadokon át játékként használták.

Számomra az egyik legemlékezetesebb egyiptomi élmény az volt, hogy ezen az úton végigsétálhattunk.

Egy ponton valóban van egy ellenőrzőpont, itt csippantották le a luxori templomba vett belépőinket. Szerencsére gond nélkül megtörtént ez is, pedig kicsit tartottam tőle, hogy tényleg átengednek-e.

A három kilométer vége felé Ábi leült az útra kicsit pihenni és nassolni. Egy a közelben strázsáló őr észrevette, hogy üldögélünk, és megkérdezte, hogy valami baj történt-e, jól vagyunk-e. Mondtuk, hogy minden rendben, csak pihengetünk. Gondolom láttak már pár ájuldozó turisztot ezen az úton, mert napközben piszkosul piríthat itt a nap. A mi esetünkben már késő délutánra járt az idő, mire a luxori templomhoz értünk.

Pont jól jött ki az időzítés, mert még világosban és esti kivilágításban is láthattuk a templomot.

A luxori templomot is többször átalakították, bővítették, a ma látható építmények elsősorban III. Amenhotep és II. Ramszesz neveihez fűződnek.

Az első pülon előtt II. Ramszesz két hatalmas gránitobeliszket állítatott, ma egy látható, párja a párizsi Concorde téren található. A legenda szerint Josephine így búcsúzott Napóleontól: „Ha Egyiptomban eljutsz Thébába, küldj nekem onnan egy kis obeliszket.”

Luxorban a megmaradt obeliszk mellett II. Ramszesz óriási szobrai őrzik a templom bejáratát. Az első udvarban a 13.században épült Abu el-Haggág-mecset található, a sejk hozta el állítólag Luxorba az iszlám vallást.

A nagy udvaron át a lenyűgöző kolonnádon át sétálhatunk a templom belseje felé, a napudvarra.

Tovább haladva az egyik kamrában már római kori hivatalnokok képmásait láthatjuk, melyeket III. Amenhotep és Amon ábrázolásaira festettek rá.

Mire végigbóklásztunk a templomon, lassacskán besötétedett. A templom esti kivilágításban még sejtelmesebb és lenyűgözőbb, de rengetegen vannak.

Szerencsére a hotelünk csak egy ugrásnyira volt a luxori templomtól, így hamar hazasétáltunk. Érkezéskor egy jópofa törülköző-krokodil fogadott minket a szobában – a takarítószemélyzet kreatívkodott, míg mi Luxort jártuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.