2015.január 2. - Isztambul, Bécs, Győr

Mint mindig, elérkezett hát az utolsó nap is. Kora reggel indultunk ki a reptérre. Ezúttal roppant kényelmesen csak kisétáltunk Kadiköybe a buszpályaudvarhoz, nem kellett se villamosozni, se kompozni. Ezért nagyon előnyös, ha az ember az ázsiai oldalon foglal szállást, amennyiben a SAW-ról repül. Úgy emlékszem régebben az E10-es busszal utaztunk, de most a szállodában is azt tanácsolták, hogy az E11-es a gyorsjárat, azzal menjünk. Kadiköyben szinte nem is kellett várnunk, máris indult egy E11-es busz. Ezúttal nem éreztem csalódottságot, hogy már indulnunk kell haza, részben nagyon sok szépet láttunk, nagyon jól sikerült az út, részben pedig azért a második hét esős időjárása alapján úgy gondoltam, ennyi most elég volt.

A reptéren bőven volt még időnk, vettünk egy telefonkártyát, amivel fülkéből haza lehetett telefonálni, és próbáltam transzfert intézni a reptérről a Pegazus Transzfer nevű cégtől. Előzőleg már próbáltam e-mailben ill. Skypon felvenni velük a kapcsolatot, sajnos sikertelenül. Telefonon sikerült elérni az ügyintézőt, de kiderült, hogy a mi érkezési időpontunkhoz közel nem indul gyűjtőjáratuk, csak este 8 körül, arra meg órákat kellett volna várnunk. Hiába lett volna jóval olcsóbb a transzferszolgáltatás, letettünk róla, és maradtunk az eredeti vonatos verziónál.

Eseménytelen repülés után érkeztünk meg Schwechatra, ahol az ÖBB jegyárus-standnál megvettük a bécsi közlekedésre is érvényes vonatjegyet. Innen S-bahnnal utaztunk Wien-Landstrasse megállóig. Itt átszálltunk a metróra, és meg sem álltunk Wien-Hauptbahnhofig. Volt még időnk beugrani az Intersparba is, ahol finom osztrák Eggenberg sörökkel és az elmaradhatatlan Mannerrel töltöttük fel a készleteinket.

A vonatunk pontosan érkezett Magyarországra, Hegyeshalomba, s már örültünk, hogy röpke fél óra múlva otthon is leszünk. De a MÁV nem így gondolta, s miután mindenki leszállt az osztrák vonatról, s a hidegben, sötétben reményteljesen várakozott a csatlakozó szerelvényre, egyszer csak bemondták, hogy ez a vonat ma kimarad. Csak úgy, csak nekünk, csak most, csak hogy örüljünk! No, L.-nél itt szakadt a cérna, fennhangon méltatta a MÁV összes felmenőjét és a nevükhöz fűződő szolgáltatást, sokan egyetértően bólogattak és hümmögtek hozzá. És valóban, az egész út alatt minden közlekedéssel kapcsolatos dolog totál flottul ment, erre tessék, amint visszaérünk Magyarországra, máris dől-borul a rendszer… Szerencse a kellemetlenségben, hogy a következő nemzetközi vonatra csak fél órát kellett várni, ez is épp elég volt a tél esti fagyos hidegben. Fáradtan érkeztünk haza a két hete fűtetlenül álló, hideg lakásba, de végre itthon voltunk.

Törökország ismét rengeteg fantasztikus élménnyel gazdagított minket, remélem, pár év múlva ismét visszatérünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.