3.nap – December 22.

A mai napra Szakkara és a Dahsúri piramisok meglátogatását terveztem. Transzfert még otthonról a Whatsappon intéztem Ibrahimmal (kontaktot lásd a közlekedés fejezetben), és a kocsi percre pontosan, 8:30-ra meg is érkezett a szálloda elé. A sofőrünk egy fiatal srác, Ehab volt.

Szakkara kb. 45 perces útra van Gizától. Út közben kevésbé a szép tájban, hanem inkább az iszonyatos szemét mennyiségében „gyönyörködhettünk”. Az út menti csatorna partja tele van szeméttel, amint belegondoltunk, hogy esetleg ebből tisztítják a vizet, vagy ebből fognak ki bármit is…na de jobb nem is gondolni erre.

Szakkarában elvileg lehet venni „all inclusive” belépőt, de a helyszínen kiderült, hogy ez a neve ellenére mégsem tartalmaz mindent, és Dzsószer piramisába valamint a déli sírokba ugyanúgy meg kell venni külön-külön a jegyet. A jegyiroda előtt éppen két kóbor kutya ugrott össze, így inkább arra figyeltem, hogy gyorsan megvegyük a jegyeket, és mielőbb tovább állhassunk, de azért bosszantó kis meglepi volt.

Autóval tovább gurultunk a romterület belseje felé. Első állomásunk a Dzsószer-piramis és környéke volt. A parkolóból fa palló vezet a komplexum főbejárata felé.

Szakkara az egyik legnagyobb kiterjedésű egyiptomi romterület, nekropolisza az egykori főváros, Memphisz sírmezője. Több piramis található itt, a legismertebb Dzsószer (III.dinasztia) lépcsős piramisa, amely a legrégebbi kőépítmény is egyben.

A lépcsős piramis a gízai piramisok előfutára, tulajdonképpen több masztaba egymásra építése, Dzsószer építészének, Imhotep főpapnak az alkotása. Vályogtégla helyett kőből építtette meg a hatalmas síremléket, egy masztaba (csonkagúla alakú sírépítmény) helyett hatot, egyre kisebbeket emeltetett egymás fölé. Hihetetlen, hogy 4700 éve, időszámításunk kezdete előtt kb. 2665 évvel mire voltak képesek az akkori emberek…

Itt kora délelőtt még viszonylag nyugodtan, tömegek nélkül lehetett nézelődni, fényképezni, majd bebújtunk a piramis belsejébe is. A lejutás egyszerű és nem is túl hosszú, egy mély aknában látható a hatalmas szarkofág.

Miután gyorsan túlestünk az első piramis-élményen, körbe is sétáltuk. Próbáltunk jó fotóhelyeket találni, de a szigorú őr L.-t rögtön visszaparancsolta, amint kicsit eltávolodott a piramis közeléből.

A piramis keleti oldalán a távolban láthattuk a többi környékbeli piramist is.

Dzsószer piramiskerületének déli oldalán áll Unisz (V.dinasztia) piramisa, melyben gyönyörű kék pigmenttel festett hieroglifákkal írott, az uralkodó túlvilági boldogulását segítő ún. piramisszövegek első példái olvashatóak. A sírkamra tetejét csillagos égbolt ábrázolásával díszítették.

Unisz piramisa környékén számos, előkelők számára készült sírt találhatunk. Errefelé még kevesebben járnak, az itt-ott bóklászó őrök nyitják ki (némi baksis reményében) az egyes sírokat. Az első sírnál két másik turista várakozott, a guide-juk kerítette elő a sír őrét.

Maya és Merit sírja az egyik legszebb Szakkarában. Meredek fa lépcsősor vezet le a sír belsejébe, de maximálisan megéri a fáradságot: az egyik legszebb falfestményekkel díszített sírt láttuk itt az egész út során. Maya a kincstár és a munkálatok felügyelője volt Tutanhamon idejében, majd Tutanhamon halálakor Maya lett felelős a királyi temetésért is. Feleségét Meritnek hívták. A csodás reliefek Mayát és Meritet ábrázolják, amint a túlvilág isteneit imádják. Az alakok és a szövegek sárgára vannak festve, néhány részletet kékkel és feketével színeztek.

Horemheb sírja volt a következő állomásunk: Horemheb Tutanhamon tábornoka volt, majd később maga is fáraó lett. Sírja – ahová ténylegesen eltemették – Luxorban található.

A két sír egyébként virtuális formában itt tekinthető meg:

https://www.saqqara.nl/virtual-tours/

A második sír megtekintése után az őr elég rámenősen követelte a baksist, de miután a belépővásárlásnál így is „duplán” fizettettek, nem adtunk neki, és inkább lemondtunk a további sírok megtekintéséről.

Visszaballagtunk a parkolóba és átautóztunk a következő állomásra: Teti piramisának körzetébe. Teti a VI.dinasztia első királya volt (i.e. 2345-33), kívülről omladozó dombra hajazó piramisában jól megőrződött hatalmas bazalt szarkofágja, falát szent szövegek, a sírkamra mennyezetét csillagok díszítik.

Teti piramisával átellenben található Mereruka sírja. Mereruka Teti veje volt, hatalmas, 30 helyiségből álló masztabája Szakkara egyik legjelentősebb síremléke. Falait életképeket ábrázoló festett domborművek díszítik, pl. amin Mereruka a Nílus mocsaras árterületén madarakra, halakra, vízilovakra vadászik. Roppant kifejezőek az állatábrázolások.

A legnagyobb helyiségben, agy álajtóban áll Mereruka szobra, mintha 4300 év óta köszöntené a sírjába belépőket.

Mereruka sírjához keletről csatlakozik egy másik jelentős sír, Kagemni sírja. Kagemni Teti vezető bírája volt. Gyönyörű jelenetek díszítik ezt a sírt is, pl. vízilovak és krokodilok csatája a Nílusban, vízilovakra vadászó egyiptomiak. A plasztikus és festett reliefek szinte életre kelnek a falon. Kagemni sírja volt a másik kedvencem Szakkarában.

Ezek után ismét autóba ültünk, és átgurultunk a Szerapeum melletti parkolóba.

Ehab mondta, hogy ne kerüljünk a kiépített gyalogút felé, vágjunk át nyugodtan a homokdűnén. A Szerapeum a szent Ápisz bikák föld alatti sírlabirintusa. A hosszú, meleg, levegőtlen folyosókon oldalkamrákban elhelyezett óriási gránitszarkofágokban őrizték az állatok bebalzsamozott testét. Ptah Memphisz ősi istene volt, az ő megtestesülése a szent bika, melyet Ápisz papjai választottak ki 28 formai kritérium alapján. A Szerapeumban is lelkesen baktatott utánunk egy őr, és mutogatta volna, amit egyénként tökéletesen láttunk magunktól is, de egy idő után rájött, hogy nem lelkesedünk az „idegenvezetése” iránt, és lekopott.

A Szerapeumból az utolsó előtti állomásunkra, Ti masztabájához sétáltunk át, ami Szakkara legeldugottabb csücskében volt, már-már feladtuk, hogy megtaláljuk, de végül egy utolsó nekifutásra meglett.

Ezután újra kocsiba ültünk, és az utolsó szakkarai állomásunkra, a nemrég újra megnyitott Imhotep múzeumba hajtattunk. Ehab először nem is tudta, hogy milyen múzeumról beszélünk, aztán amíg mi a látnivalókat vizitáltuk, a főnöke, Ibrahim kiderítette, hogy a bejáratnál található a múzeum, ahol a szakkarai ásatások során fellelt tárgyakat mutatják be. Ábel először látott egy igazi múmiát. Klassz kis szellős múzeum, pont kellemes, befogadható mennyiségű, érdekes lelettel.

Délután háromra járt már, mire tovább indultunk Dahsúrba, ahol újabb piramisokat nézhettünk meg. Ezek időrendben a szakkaraiak után, de a gízaiak előtt épültek. Itt található az ún. törtvonalú piramis, a Vörös és a Fekete Piramis. A törtvonalú piramis a következő állomás a szakkarai egymásra helyezett maszatba (lépcsős) piramis és a szabályos gúlák között. A dőlésszöge nem sikerült tökéletesre, és építés közben kellett rajta változtatni. Sznofru fáraó (IV.dinasztia) nem is volt elégedett a művel, ezért építette meg északabbra a hatalmas Vörös Piramist. Méreteit csak fia, Kheopsz Nagy Piramisa múlja felül.

A Vörös Piramisba egy meglehetősen meredek lépcsősoron való felkaptatás után, hosszú, szűkös járaton lehet lejutni. A piramis belsejében eléggé meleg, fülledt a levegő, ráadásul a bent tanyázó denevérek vizeletének ammóniatartalma miatt büdös is van. L. balga módon nem hagyta a kocsiban a hátizsákot, hanem azzal együtt jött, és bújt be a piramisba. Kifelé aztán még inkább megszenvedett, mert a háti miatt még jobban begörnyedve kellett felfelé kaptatva kivergődnie a hosszú folyosón. Már úgy lemaradt mögöttünk, hogy azt hittem, rosszul van. Kifejezetten jó volt kiérni a bejárathoz, és viszonylag friss levegőt szippantani.

Ehab azt mondta, hogy ne nagyon bóklásszunk el a piramis környékén, mert nem biztonságos. Nem kérdeztük, hogy mire gondol, de szót fogadtunk. Visszaballagtunk a kocsihoz, és még gyorsan átgurultunk a törtvonalú piramishoz. Ehab kérte, hogy 4-ig végezzünk, mert 4-kor el kell hagyni a területet. Mivel piramisbújásból ennyi elég volt mára, amúgy is csak fotókat akartunk csinálni, így ezzel nem is volt gond.

Kairóból elfelé láttunk pár jól kinéző gyümölcsárus standot, szóltunk is, hogy visszaúton szeretnénk megállni egynél, de Ehab ekkor már nagyon sietett hazafelé, nem álltunk meg egyiknél sem. Sőt, Gíza környékén valami kis egérúton akart rövidíteni, és behajtottunk egy olyan szűk utcába, ami egy autónyi szélességű volt. Persze egy idő után egy lovaskordé, mögötte pedig más autók jöttek szembe. Nagy ordibálás után végül addig logisztikáztak, amíg csodák csodájára az autók valahogy mégis elfértek egymás mellett. Nem volt bizalomgerjesztő a környék, örülök, hogy nem ragadtunk ott.

Érdekes volt ez a szakkarai nap, megérte a ráfordított időt. Este újra a bevált Pizza Hutban vezettünk le.

Szívesen olvastad a fenti útleírást? Ha tetszett a blogbejegyzés, kérlek kedveld a Facebook oldalamat is.

https://www.facebook.com/kirgizke

Itt értesülhetsz a legújabb bejegyzésekről, ill. ez nekem is visszajelzés, hogy tartalmas beszámolókat kaptok tőlem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.