Június 6.

A repülő hajnali 04:40-kor indult. A várakozás ilyenkor mindig nagyon hosszú, de valahogy „gyorsan” elmegy az éjszaka: érkezéskor vsz. nagyon izgatott vagyok, induláskor meg már túlságosan fáradt, s élményekkel telített. A repülőút eseménytelen, L. szunyókál, én meg megismerkedek Bülenttel, aki az ELTÉN nyelvi lektor. Unalmamban épp az anamuri buszjegyünket nézegettem, mikor B. megszólított, s kedvesen megkérdezte: „Ti voltatok Anamurban?”

„Igen, voltunk”…s innentől kezdve peregnek a szavak, a percek, s a beszélgetés életre kelti az álomszerű valóságot.

Reggel hat óra, Pozsony felett hatalmas, háromrétegű felhőzet. Leszálláskor mintha tejszínhabon vágnánk át magunkat, ennek ellenére a landolás makulátlan.

Megjöttünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.