7. nap

A hazautazás előtti napra már nem akartunk nagyobb túrát bevállalni, ezért kisvasúttal Monastirba mentünk. Kb. fél óra az út Ganz-Mávag kocsikkal. Ezek valaha Tuniszban szolgálhattak, mert a megállókat feltűntető tábla valahogy Sousse – Monastir viszonylatban sehogy sem akart stimmelni.

A vasútállomásról könnyű betalálni a központba, legegyszerűbb ismét a tömeget követni.

Monastir - ribát

A középkorban úgy tartották, a Monastirba látogatás az első lépés a Paradicsomba vezető úton. Ez nekünk annyira nem jött le a városról, de azért megért egy rövidebb kirándulást. A települést a föníciaiak alapították Rous néven, a római korban Julius Caesar támaszpontjául használta a Sousse-ban táborozó Pompeius elleni végső támadás előtt. Itt született Habíb Burgiba, a modern Tunézia atyja.

A függetlenség kikiáltása után a monastiri medinát meggondolatlanul nagyrészt lebontották a város modernizálása hevében, hogy méltó legyen az elnök szülőhelyének rangjához. A ribát tényleg a legszebb, legérdekesebb kialakítású volt, amit csak láttunk. Számos építési és helyreállítási hullámnak köszönhetőek a labirintusszerű átjárók, lépcsősorok. Jó móka az épület belsejét felfedezni, megmászni a szűk csigalépcsőkön az őrtornyot. Innen remek kilátás nyílik a városra, a tengerre. A torony tetején maximum 4 ember fér el szűkösen, így az élmény kevésbé zavartalan. Állandóan jön a következő turnus, aki szintén látni akar, ha már megmászott annyi lépcsőt. Nagy a szoronkodás, tülekedés. Ebben az erődben ottjártunkkor nagyon sokan voltak, ezért jóval kevésbé tudtuk átérezni a hely viharos történelmét, mint mondjuk Mahdiában. A ribátban található az Iszlám Művészeti Múzeum: arab pénzérméket, kerámiákat, textilmaradványokat lehet látni. Az erődben több filmet is forgattak pl. Brian élete, A názáreti Jézus, Krisztus élete.

Monastir - ribát

Épp próbáltam magam beleélni a helyszín hangulatába, mikor egy „kalózhajó” lavírozott be a kikötőbe, s üvöltött a hangszóróiból az egykori „nagy sláger”, a Cotton Eyed Joe (ha jól emlékszem a címére, mert már vagy 10 évvel ezelőtti műalkotás). Még egész messze volt a kikötőtől a hajó, de mi már remekül "élvezhettük" fantasztikus nótát. Én nem tudom, hogy a "kalózok és a foglyok" hogy bírták füldugó nélkül.....Bár lehet, hogy ez is a kínzás része volt. A "kalózhajók" kinézetre rettenő műek, egy giccsparádé az egész. Gondolom, ehhez mérten borsos árért lehet élvezni a műsort.

Az erőd mellett áll a Nagymecset, s srégen a kis ribátot láthatjuk. A ribát másik oldalán a temető – benne Habíb Burgiba mauzóleuma – terül el.

Az erőd megtekintése után végigsétáltunk a strandon, kiültünk a tengerbe benyúló üledékes sziklákra, jól esett a csendes szemlélődés, a hullámok morajlása.

A pihi után visszaindultunk a városba ebédezni. Az első helyen, ahová beültünk, nagyon sokára jött ki a pincér, kihozta az étlapot. Választottunk. Miután közöltük az óhajunkat, kibökte, hogy már csak pizza van. De akkor minek is hozta ki az étlapot?! Na tegyétek a drága pizzátokat….tudjátok hová. Otthagytuk őket. Egy másik helyet kerestünk. Itt feleannyi volt a pizza, nagyon sok vendég volt, de pörgött a kiszolgálás. A vendéglő bejáratánál jópofa dombormintás csempék vannak, különféle állatfigurákkal. Erről meg lehet ismerni a helyet, talán a Rue de I’ Indépedance-n volt. Itt ettük a legjobb tunéziai pizzát az utazás folyamán.

A belvárosban az árkádok alatt különféle kis üzletek, vendéglátóhelyek találhatók tömegével. Itt az ember lánya az utolsó pénzeit is elköltheti: én is gazdagabb lettem két bőrcipővel. Az egyik vörös, a másik türkiz színű. Utóbbi különösen nagy tetszést aratott itthon barátnőim körében. Finom sütit is sikerült szerezni egy pâtisserie-ben, ez ajándékba hazajött Magyarországra: a pasztell sárga, rózsaszín, törtfehér színű, dundi golyócskákat nagyon ízlésesen csomagolták be. Az ízük is különleges volt: talán elsőre furcsán hangzik, de mintha „parfüm ízük” lett volna.

Délután visszautaztunk Sousse-ba, megvettük a Soula Centerben a rokonoknak, barátoknak szánt ajándékokat, majd a Boujaafar strandon sétáltunk egy utolsót.

Maradék aprónkat a szállodától nem messze levő kisboltban vertük el: egy csomó ragacsos édességet pakoltunk bevásárlókosarunkba. Reszkessetek fogacskák!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.