5. nap – Aug. 23.

A panzió kellemes udvarán elköltött reggeli után túrázni indultunk. A Swords Valley-n keresztül a Rose Valley-ba jutottunk. Gyönyörű, rózsaszínes sziklaképződmények közt vezetett az út, minél beljebb hatoltunk a völgybe, annál kevesebb turistával találkoztunk. Utunk során itt is jó pár barlangtemplomot néztünk meg, ill. az egyik – magánkézbe vett –templomnál ittunk egy-egy teát. Elképesztően jól tud esni egyébként a nagy forróságban a meleg tea. A Rose Valley végén egy két ágra váló, iszonyú meredek emelkedő várt ránk: mindkét ággal megpróbálkoztunk, az elsőnél már csak 3 méter hiányzott, hogy kijussunk, de az annyira veszélyes volt- főleg, mivel nem igazi túrafelszerelésben voltunk -, hogy végül feladtuk. Kéz-, láb- és nyaktörés helyett inkább választottuk azt a megoldást, hogy visszaballagtunk arra a pontra, ahol a Rose ill. a Red Valley keresztezi egymást. (A kereszteződés után a Rose-nál „X” jelek voltak a sziklára festve – ez is elbizonytalanított, valóban arra kellene –e tovább menni…)

A Red Valley-ban, egy barackfa alatt üldögélve – és az eltévedés rémképétől betojva-, hirtelen megpillantottunk egy közeledő embert: én azonnal lecsekkoltam, tudja –e, hogy hol vagyunk. Ő sem igazán tudta, viszont volt egy egész jó könyve, amiből legalább nagyjából lehetett sejteni a lehetséges útvonalat. Manfred nagyon segítőkész volt, háta mögött hamarosan felbukkant felesége, Sylvia is. Elbeszélgettünk, majd a fiúk előre mentek felderíteni az útvonalat. Mi, lányok csak a „biztosba” követtük őket. Míg felfelé kaptattunk, jól elbeszélgettünk: kiderült, hogy mindketten orvosok, s Hollandiában élnek.

Természetesen a Red Valley végén is volt egy nem gyenge kis kapaszkodó, de sikeresen kijutottunk, s a hegy oldalában vezető ösvényen elindultunk a kilátópont felé. Itt üldögéltünk egy kicsit, közben Manfred körbeérdeklődött, hogyan lehet innen továbbjutni. Kiderült, hogy a tömegközlekedés fehér holló gyakorisággal jár, a taxi meg 20 YTL volt Çavuşinig (Manfrédék ott hagyták az autót). Nem volt túl sok választási lehetőség: megosztottuk a taxiköltségeket, s mi Göremében kiugrottunk.

A vacsorát Göremében a Nazar Börek nevű helyen fogyasztottuk el: kebab tál – 12 YTL, börek – 5 YTL. Jó kis kiülős hely volt, tetszett.

Este én önhatalmúlag befizettem a panzióban az Ihlara-túrát (50 YTL/fő); míg ezt elrendeztük, majdnem belefulladtam az almateámba, amivel Metin megkínált. Szép kis fuldoklást sikerült előadni két bamba japán fiú előtt, akik épp akkor érkeztek meg. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.