(Észak)-Ciprus 2011

 Utazás Sohaországba

2009 júniusa, a Törökország-Szíria utunk óta nem voltunk sem kisebb, sem nagyobb úton, de még csak külföldön sem. Októberre terveztünk egy krakkói városlátogatást, de ezt „áldott állapotomra”  (orvosilag: veszélyeztetett terhességemre) való tekintettel lemondtuk. Teltek-múltak a hónapok, a pocakom és a benne rejtőzködő pici lény egyre nagyobb lett, míg egy kora nyári hidegfront és szakadó eső hatására babánk elindult élete első és talán legnagyobb utazására: 2010 júniusának második napján megszületett Ábel Bendegúz. Az idő innentől kezdve meglehetősen egyenes vonalvezetéssel, a babaélethez igazodó klasszikus monotónia jegyében telt, mígnem 2011 áprilisában egy hirtelen huszárvágással vettem két repülőjegyet Ciprusra…ill. annyira nem is történ hirtelen a dolog, mert már hosszú ideje vágyakoztunk mindketten egy kis kikapcsolódásra, feltöltődésre… hja, a babás lét másik dimenzió és fárasztó is egyszersmind, főleg ha nem állnak glédában és kézzel fogható közelségben az unokázásra kiéhezett nagymama-nagypapa tömegek. Szóval, hogy szavamat ne felejtsem, éppen kedvenc fórumomon olvasgattam a Ciprus-topikot, ahol páran igencsak kedvező árú, 35 ezres repjegyekről írtak. Gondoltam, próba szerencse, megnézem én is a hazai légitársaság oldalát, tényleg léteznek-e ilyen jegyek. Láss csodát: nagyon keresni sem kellett, szeptemberre találtam is az akciós jegyekből. Persze nem mertem L. megkérdezése nélkül lecsapni rájuk, így csak este meséltem el mit fedeztem fel délután. L. le is tolt, hogy mit bénázok, miért nem vettem meg. Na több se kellett, vissza a gép elé, Malév-oldal megnyit, dátum beüt, aztán egy jó nagy semmit (ill. horror árú jegyeket) talál. Nem tettem zsebre, amit ezután L.-től kaptam.

Következő nap újra próbálkoztam, és végül sikerrel jártam, sikerült levadászni szeptember 16 és 23-ára az említett 35 ezres jegyekből, Ábi Bábi naptárába pedig egy vidéki, nagyszülőknél töltendő nyaralást írtunk be.

Szeptember 16 pénteki napra esett, és mi már hétfőn lezötykölődtünk vonattal az Alföldre, hogy Ábi Bábi összeszokjon a nagyszülőkkel, és a nagyszülők is felvegyék a babás ritmust. Szerencsére gyorsan ment az összecsiszolódás, voltak kutyák, macskák, malackák, libák-tyúkok-kiscsibék, nagy udvar, kert, így Ábi Bábi szinte nem is ért ránk koncentrálni. Reggel, Pestre indulás előtt szépen elmondtuk neki még egyszer, hogy „Anya és Apa most Ciprusra megy, de egy hét múlva újra találkozunk, addig Ábi itt marad a mamájával és a tatájával”. Nem volt „nagyjelenet”, sírás-rívás, szép nyugodtan történt minden, aztán  Ábi Bábit a sok újdonság, minket pedig az utazás izgalma kötött le.

Délután még ügyet intéztünk, biztosítást kötöttünk. Ez sem volt egyszerű feladat, ill. maga a biztosításkötés egyszerű dolog, no de mi Észak-Ciprusra, az Észak-Ciprusi Török Köztársaságba utazunk, ami gyakorlatilag nem létezik, egyedül Törökország ismeri el az egész világon, így a kesze-kusza jogi háttér miatt nem szerettünk volna hoppon maradni, ha balszerencsénkre használni kellett volna a biztosítást. Az út előtt végül az Axa Biztosítóval leveleztem le, hogy a biztosításuk érvényes egész Ciprus területén, így náluk kötöttem biztosítást.

A gépünk 23:35-kor indult, már meg se lepődünk, hogy mindig az éjszaka közepén repülünk…

Gépindulás végül 23:45-kor (végül is, teljesen mindegy), nyugodt, eseménytelen repülés, az ellátás elég gyengus (egy miniatűr sajtos/sonkás szendvics, kávé/tea, ásványvíz, Sió narancs/almalé), tényleg csak arra jó, hogy 10-20 percig lekösse magát az ember, jóllakni nem fog belőle. Nekem nem is ez a fontos, csak vigyenek el épségben oda, ahová szeretnék menni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.