December 30. – Bodrum

Ez a reggel is borús idővel köszöntött ránk. Reggeli után elsétáltunk a piacra, ahol útikönyvünk szerint sok autentikus, helyi terméket lehet kapni. No, ez elég nagy csúsztatás, mert termékek azok voltak, de nem tűntek autentikus, helyi kisipari produktumnak, annál inkább autentikus kínai gyártmánynak. Azért pár ajándéknak való függönyt és szőttest sikerült beszerezni, ezek tényleg a híres török textilipar termékei.

Bodrum egy kis halászfaluból vált a török riviéra egyik legfelkapottabb üdülővárosává: a kikötőben luxusjachtok ringatóznak, a bazár utcácskái egyértelműen a turisták pénztárcájához és ízléséhez szabják kínálatukat, a várost üdülőtelepek veszik körbe. Bodrumot azonban nem csak az utóbbi évtizedek turizmusfejlesztésének vívmányai teszik érdekessé: egykor itt született a „történetírás atyja”, Hérodotosz; majd az i.e.4.században itt építették fel az ókori világ egyik csodáját: Mauszolosz király síremlékét, melyet halikarnasszoszi mauzóleum néven ismerünk. A bársonyosan kék vizű kikötőben a 15.században épült a középkori várépítészet egy gyöngyszeme, a Szent Péter-erőd, mely napjainkban a Víz Alatti Régészeti Múzeumnak ad helyet.

A mauzóleumból napjainkra nem sok minden maradt, egy földrengés 1402-ben ledöntötte a csodált építményt, majd a johannita lovagrend tagjai a köveket felhasználták a Szent Péter-erőd építéséhez. Az erőd csodálatosan uralkodik a bodrumi kikötőn: egy kis benyúló sziklás félszigetre építve mintegy kettéosztja a kikötőt. Öt büszke tornya egykori urainak nemzetiségét szimbolizálja. Nagy Szulejmán 1522-ben meghódította Rodoszt, Bodrum is oszmán uralom alá került, s a lovagok utolsó erősségükbe, Máltára húzódtak vissza. A törökök a bodrumi vár udvarán álló kis kápolnát mecsetté alakították át, s egy minaretet építettek mellé.

Az 1960-as években a török kormány elhatározta az évtizedek óta üresen álló építmény hasznosítását, s az Égei- ill a Földközi-tengerben talált régészeti leletekből álló kiállítást ill ezeket bemutató múzeumot alakítottak ki, létrehozva ezzel Törökország, s a maga nemében talán a világ egyik legérdekesebb múzeumát.

Számtalan lépcsőn, átjárón és kapun jutunk be a várudvarba, ahol először egy amfora kiállítás fogad minket. Ezekben a kecses alakú kerámiaedényekben tárolták egykor az olajat, a bort s egyéb élelmiszereket. Formájuk jellemző egy-egy régióra ill. egy-egy évszázadra.

A kiállítás belső termeiben sorra következnek a szebbnél-szebb állapotban megmaradt hajóroncsok. Hihetetlen, de az i.e. 12. századból is találunk itt hajót, melyet az 1950-es évek végén tártak fel Finike mellett. Több hajó került elő Bodrum környékén is: fedeztek fel hajóroncsot a késő római ill. bizánci időkből is, valamint az oszmán uralom időszakából is. A Kas-Uluburun mellett talált hajóroncs az i.e. 14. századból származik; „félbevágott” életnagyságú másolata minden bizonnyal a gyerekek kedvence, hiszen remek képet ad arról, hogy is nézett ki az egykori kereskedelmi hajó a valóságban.

Egy teremben a világ egyik legszebb ókori üveggyűjteményét, egy másikban pedig egy i.e. 4.században élt káriai hercegnő sírját ill. sírmellékleteit láthatjuk. Természetesen minden csupa arany…

Maga a várudvar is idilli hely, tele érdekes, buja növényzettel és díszes tollazatú pávákkal. A várfalakon, átjárókon való rohangálás szintén lehetővé teheti az élénk fantáziával megáldott apróságoknak, hogy az egykori lovagok helyébe képzeljék magukat. Ott jártunkkor azonban az időjárás nem engedte, hogy fantáziánktól elragadva elképzelt ostromlók hadait verjük vissza egy-egy bástyáról, várfalról, ugyanis a vadul csapdosó szélviharban szinte tapodtat sem tudtunk mozdulni, nemhogy várvédősdit játszani. A zabolátlan szélvész az arcunkba vágta az apró tüskékként becsapódó esőcseppeket, a lábunk előtt az összegyűlt esővízből egy mini tornádótölcsért kerekített ki. Alig győztünk visszamenekülni az ódon falak védelmébe…

A múzeumboltban rábukkantunk egy, a törökországi őshonos növényeket, virágokat bemutató albumra, s bár korábban megbeszéltük, hogy nem cipelünk könyvet magunkkal, ezt mégsem tudtuk otthagyni. A múzeumboltok egyébként nagyon jók Törökországban, mellesleg ha valaki a lükiai partvidéken jár, és a túrázás szerelmese, az egy-egy múzeumboltban minden bizonnyal megtalálhatja a Kate Clow-féle The Lycian Way-t.

Estére már csak a „rutin teendők” maradtak: bolt, posta – képeslapfeladás, ajándékvásárlás a családnak, s megvettük a másnap hajnali buszjáratra a jegyeinket Izmirbe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.