Május 30.

Míg én zuhanyoztam, L. kiugrott a közelbe reggelit venni. Hát olyan isteni finom péksüteményeket én már rég ettem! L. orra előtt szedték ki a sütőből, még akkor is langyos volt, mikor én szemrevételeztem őket. A tésztája amolyan jó féle, tömör kalács jellegű volt, a tetején olívabogyó, paradicsom, paprika figyelt. A másik változat hosszúkás cipó alakú, olívabogyóval vagy túróval töltött. Amilyen guszták voltak, annyira laktatóak is.

Reggeli után gyorsan leellenőriztem a neten, hogy rendben van –e a kizkalesi foglalásunk, majd felpakoltunk, leadtuk a kulcsot, s kiindultunk a buszpályaudvarra (ill. amit mi eddig annak hittünk). Útközben a keresztgyerekeinknek pöpec kis ajándékokat találtunk: Pókemberes és Matukás pólók, vicc áron (3 TL/póló). Nem egy török specialitás, de ebben a korban Pókember mindent visz, tavaly meg már amúgy is kaptak macis - Türkiyés pólókat.

A pályaudvaron ismerősként köszöntöttük az egyfogú bácsit, az rögtön hellyel kínált, majd mikor megjött a Metros kisbusz – ami kivisz az igazi pályaudvarra – elbúcsúztatott minket. Antakyának egy nagyon modern, új buszpályaudvara van a város szélén, legalább fél órába telt, míg a kisbusszal kizötykölődtünk. Ezen pályaudvar mögött alighanem a Népliget elbújna szégyenében. Az öreg által befoglalt jegyeinket jó párszor leellenőrizték – alighanem ritka madár erre az európai turista, így biztosra akartak menni. Az utazóközönség egyes tagjainak is majdnem szemtengelyferdülése lett, mikor bevonultunk a 11-kor induló buszunkhoz.

Azt hiszem, ez volt a legszuperebb busz (Setra), amivel valaha utaztam, nem győztünk ámuldozni, pedig már tavaly is megtapasztaltuk, hogy a törökök „coach of the year”-ekkel dolgoznak. Az útvonalunk Antakya – Iskenderun – Adana volt, útközben elhaladtunk Toprakale és Yilinkale várai mellett. Adanába fél háromkor érkeztünk meg. Ez sokkal kevésbé szép állomás, de nem is ez érdekelt minket, hanem minél előbb egy Kizkalesibe induló buszt akartunk keríteni. Kis téblábolás – futkosás után egy minibuszos pasi 50 TL-es ajánlatát figyelmen kívül hagyva, az Özkaymaknál kötöttünk ki. Adana – Kizkalesi buszjegy 36 TL/2 fő.

Antakya - vendégház

Ez az útszakasz már sokkal kevésbé volt látványos, mint az előző. Végig a part mentén halad egy meglehetősen rossz minőségű úton, s gyakorlatilag ez a rész teljesen beépített, így a sebesség is limitált. Olyan érzés volt, mintha Adana összefolyt volna Mersinnel, Mersin meg elfolyt volna majdnem egészen Kizkalesiig. Kizkalesit én a fotók alapján a béke és nyugalom szigetének képzeltem, de útközben kezdtem rádöbbenni, hogy nem egészen ez lesz a helyzet. Fél 6-ra érkeztünk meg, a főút mentén tettek ki minket. A hotelről a neten talált képek alapján tudtam, hogy a tengerparton van, így arra vettük az irányt. Milyen is valójában Kizkalesi? Hát cseppet sem egy elhagyatott hely, szinte minden épületben szálloda van (felesleges is volt foglalni, de ezt eddig nem tudtuk), kissé Balaton – Siófok hangulata van az egésznek. A tengerben trónoló vár látványa azonban engem teljes mértékben lenyűgözött és elvarázsolt.

Kizkalesi - part

Meglett a hotelünk is (Hotel Hantur), a szoba szép, tiszta és tágas, az erkélye oldalról a tengerre néz, s ha nagyon pipiskedek, még a várat is látni. Este felderítősétára indultunk, aztán hideg vacsit vettünk a boltban (babkonzerv, bagett, savanyúság, halkonzerv). Bizony mondom, az a babkonzerv olyan jól esett, mintha vmi. extra fincsi kaja lett volna. Este egy újabb tengerparti sétával koronáztuk meg a napot, nem győztem csodálni az éjszakai díszkivilágításban pompázó várat. A strandról már eltűntek a tömegek, a sétányon korzózott még pár ember, de egyébként szinte egyedül voltunk a parton.

Éjjel az egyik közeli szállodában disco volt, jó hangosan nyomatták a tucc-tucc zenét, de szerencsére elég fáradtak voltunk ahhoz, hogy pikk-pakk elaludjunk.

Kizkalesi - vár

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.