1.nap – Aug. 19.

Skyeurope-pal utaztunk Pozsonyból, az indulás késett vagy 2 órát, így kb. éjjel fél egykor sikerült elindulni. Egy „enyhén” ittas, szlovák népi együttes színesítette a várakozás unalmas óráit: egyeseknek még a „nótáját is elhúzták”. A repülőúton majdnem végig bekötve kellett ülni, mert vihar környékén repültünk: óriási villámok cikáztak körülöttünk. Én persze teljesen kész voltam. :-)

A késésnek annyi haszna volt, hogy legalább a SAW-on nem kellett sokat kamillázni. Mire összeszedtük a cuccainkat, WC-t kerestünk, pénzt váltottunk (meglehetősen rosszul!) már csak 1 óra volt a következő (05:00) E10 busz indulásáig. Ez kettőnknek 3 YTL volt Kadiköybe (Isztambul -ázsiai oldal). Iszonyú sokan voltak a buszon, de szerencsére volt ülőhelyünk. A buszút kb. 1 órás volt, pedig téptünk, mint a huzat. 6-ra értünk a kadiköyi kompállomáshoz. Itt ittunk egy teát, együtt relaxáltunk a helyi homelessekkel ill. megfáradt bulizókkal. 7:10-kor indult az első komp Eminönübe. Kisebb szerencsétlenkedés után sikerült megvenni az első jetonjainkat (ez a "BKV-jegy"), de a mólóőrök segítettek. A kompozás tuti volt, nagyon szép a túlpart a felkelő nap fényében: a Kék Mecset, Aya Sofya, Topkapi Palota sziluettjei lassacskán bontakoznak ki a párás félhomályból.

Azt hiszem, ekkor láttam először és utoljára Isztambult szépnek.../ez a vélemény azóta persze jócskán megváltozott.../

Eminönüből a szálloda (Agan Hotel) kis kereséssel könnyedén meglett. Az utcán a boltosok segítőkészen ugrottak oda hozzánk, mikor kissé tanácstalanul próbáltunk a térképpel a kezünkben eligazodni. A szobát csak déltől lehetett elfoglalni, de a cuccokat ott tudtuk hagyni a recepción.

Elindultunk az Aya Sofyába. Nyitás (09:00) előtt még a Sultanahmet téren „kolbászoltunk” egy kicsit, majd mikor a kapukat kinyitották, megrohamoztuk az emlékművet, s sikerült viszonylag kevés turistával tarkítva megtekinteni az építményt. A belépő elég drága volt: 20 YTL/fő, a tavaszi ár duplája! Szép-szép, de ilyen ár mellett azért szívja az ember a fogát... Justinianus császár 537-ben szentelte fel a „Szent Bölcsesség Templomát”, a 15. században az oszmánok alakították dzsámivá. Az utókorra megmaradt gyönyörű mozaikok hosszú időre lekötötték a figyelmünket.

Az Aya Sofya megtekintése után átballagtunk a Kék Mecsethez. Ott iszonyatos volt a tömeg: kikötött pár giga-óceánjáró, és buszokkal beömlesztették a Mecsethez a több ezer utast. Irdatlan sorok kígyóztak mindenhol. Itt beszélgettünk egy magyar családdal, akik szintén az egyik hajóról jöttek. Na, ennek semmi értelme: naponta új városban állnak meg - kutyafuttában megnéznek pár dolgot, aztán indulnak tovább. Ők minket kérdezgettek, mit nézzenek meg a fél nap alatt. Megszakértettük a helyzetet, s közöltük, hogy igazából a legjobb, ha semmit. :-) Csak sétálgassanak. :-)))))

A Mecset maga gyönyörű, de a spirituális élmény teljesen elveszett a tömegben. :-( 

Az I. Ahmed szultán építette hat minaretes dzsámi saját korában nagy felháborodást váltott ki, mivel Mekka elleni szentségtörő kísérletnek tartották.

Délután kis alvást követően felkerestük a Basilica Cisternát. (10YTL/fő) Ez érdekes és izgalmas hely lehetne, ha nem lenne tele turistával. A víztárolót vsz. Justinianus idején építették, az oszmánok uralmának elején hosszú ideig a létezéséről sem tudtak. Vízében óriási arany- és egyéb halak úszkálnak. Kellemes zenei aláfestéssel kísérve lehet sétálgatni az oszlopok között kialakított sétautakon. A legkülönösebb látnivaló egy-egy Medúza fejű talapzaton álló oszlop, ezek vsz. egy korábbi nymphaeumhoz tartozhattak.

Este egy hotelhoz közeli étteremben vacsiztunk: lahmacum - 1,75 YTL, tea - 2 YTL, egy üveg borzalmas répalé - 1,75 YTL.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.