Utazás Iránba – Félni vagy nem félni…ez itt a kérdés?!

Bár majd egy évvel az út előtt megvettem a repülőjegyeket, jómagam alig beszéltem valakinek az útról, csak a családnak szóltunk karácsony tájékán, és csupán néhány barátnak mondta el L. az út tervét. Én mélyen hallgattam…nem akartam ugyanis, hogy a barátok reakciói – az esetlegesen idegesek, zavartak, kétkedők – elbizonytalanítsanak. Történt ugyanis, ha nem kaptam rossz visszacsatolásokat, magam is tökéletesen nyugodt voltam, és legfeljebb boldog izgalommal vártam az áhított utazást. Ámde, ha valakitől azt hallottam, hogy „De lehet, hogy háború lesz!”, „Mi van, ha atombombájuk van!”, „Húsvétkor fogják megtámadni Iránt.”, „De ott saria van.”, „Én nem mennék a helyetekben.”…..stb. stb.

No ekkor én is mindig elbizonytalanodtam, és félni kezdtem…mert mi van, ha tényleg…mi van, ha tényleg háború lesz, ha atomfegyvereket vetnek be, mi van, ha földrengés dönti össze a várost, ahol épp leszünk, mi van ha lezuhan a repülő, amin épp rajta ülünk, mi van, ha karambolozik a buszunk, amivel épp utazunk…mi van, ha…na pont az ilyen eszmefuttatásokat kívántam kizárni az agyamból, mert ez olyan mint a lavina, egyre csak fokozódik, és egyre csak rosszabb lesz.

Azok a hírek, amiket itthon, és Nyugat-Európában közvetít a média, tényleg csak a háborúról, atomról, spekulációról szólnak, s ez alapján joggal gondolhatná az ember, hogy itt aztán menten háború, atomtámadás jobbra-balra, ide-oda, adok-kapok, ereszdelahajamat lesz. „Szerencsére” jóval többről szólnak a dolgok, pénzről, olajról, hatalomról, politikáról, szóval nem eszik olyan forrón az (iráni) kását, így a háború, és minden egyéb rossz dolog elmaradt – legújabb hírek szerint újabban 2013-ra várható, de persze így van már ez kb. 10 éve…

Egy szó mint száz, lelki nyugalmam megőrzése érdekében hallgattam, ne vegyétek zokon tőlem.

És mi a valóság? Olyan szerencsések vagyunk, hogy a világnak több pontján jártunk már, de ilyen kedves, közvetlen, segítőkész és barátságos emberekkel, még egyetlen utazásunk alkalmával sem találkoztunk. Ilyen töméntelen mértékű, grandiózus, gazdag és gyönyörű kulturális örökséget, mint Iránban, talán még sehol sem láttunk. Ilyen jól talán még sehol sem éreztük magunkat, mint ebben a varázslatos országban.

És itthon sajnos erről az oldaláról Iránnak, nem szólnak a hírek. Nem szólnak a több ezer éves kultúrákról, civilizációkról, amelyet e földön bontakoztak ki és virágoztak fel; nem szólnak arról, hogy itt még az idegen, a ferengi, a legmegbecsültebb vendég, akiért a helyiek a szívüket-lelküket kiteszik. Nem szólnak a mai iráni népről, ami közel sem egyenlő egy elvakultan vallásos, középkori felfogásban élő, arctalan, fekete lepelbe burkolódzó tömeggel.

Utólag minden korábbi félelmem és problémám alaptalannak tűnik, valójában - ahogy majd Ti is látjátok -  nagyon egyszerű és biztonságos az utazás a mesés Perzsiában.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.